Pénzgyűjtés és csendes elmélkedés

2006. szept. 5. 2006. szept. 5. 15:16, SilentSound, 2 komment

Címkék: bizonytalansag , penz

Többen kérdeztétek, hogy miért nem írok mostanában ebbe a blogba, úgyhogy legalább egy post erejéig ismét jelentkezem, élek, meg minden. Mióta belekezdtem a pénzgyűjtés fázisába (több-kevesebb, de egyelőre inkább kevesebb sikerrel), elég sok információ futott be hozzám Ausztráliát illetően. És véletlen vagy nem, ezeknek a nagyrésze negatívum. A kezdeti lelkesedésen pedig már túl vagyok, úgyhogy kíváncsian várom a véleményem és terveim további alakulását, mert egyelőre fogalmam sincsen, hogy mi lesz kb. 3 év múlva. Lehet, hogy majd megírom ide, hogy mire jutottam, hacsak addig nem törlik a bolgot azért, mert sokáig nem nyúltam hozzá. :)

Kéne egy zsák pénz, nincs valakinek raktáron?

2006. jún. 24. 2006. jún. 24. 18:23, SilentSound, 16 komment

Címkék: penz

Akárhogy is nézzük, egy ilyen hosszabb kiutazáshoz ugyan sokminden kell, de leginkább pénz. Tulajdonképpen minden mást is pénzzel lehet megváltani, tehát annál is több pénz kell, mint amennyi egyébként kellene. Például nem kell negyvenezerért nyelvvizsgázni, ha sokkal többet lerakok az asztalra, hogy én ebből nyelvtanulni akarok odakünn. És akkor ez egy példa a sok közül. Felmerül mindezek mellett az a kérdés, hogy ha netalántán esetleg valami csoda, véletlen, vagy isteni jótétemény eredményeképpen össze is tudnék szedni belátható időn belül egy akkora összeget, amiből egyrészt egyáltalán ki tudok menni (meg szükség esetén visszajönni is), másrészt pedig lakást bérelni, hogy ugye hamár ott vagyok, akkor ne aluljáróban lakjak (annak ellenére sem, hogy diákéveim során szinte tökéletesen elsajátítottam elméleti síkon ennek különféle módozatait a Kőbánya-Kispest metróvégállomáson, valamint a többi budapesti metróállomáson), akkor meggondolandó, hogy a szükséges fejenkénti kb. 3 millió forinttal, ami két fő esetén meglepetésszerűen 6 millió forintra emelkedik, nem kezdenénk-e inkább valami mást. Mert pici hazánkban mai árfolyam mellett (1€=282Ft) ez alig több, mint 21 000 € értéket képvisel, ausztrál dollárban nem tudom most mennyit, de mivel nem az erősödött, hanem a forint zuhant egy jókorát (köszi Fletó), lehet, hogy az a korábban számított forintösszeg is igen szűkös lenne. Aztán meg ki tudja, mi történik még itt 2-3 év alatt, ha abból indulunk ki, hogy az utóbbi két hétben a szeretett vezér minden napra egy új adót játszik. Szóval a gzadaság dübörög, de kezd ez kicsit ilyen végtelenített dolognak tűnni, hogy mire eljutnánk odáig, hogy megvan a pénz, addigra fele ennyit fog érni, és hozzá kell gyűjteni újabb 5 év alatt még ugyanannyit. Röviden összefoglalva: a helyzet kilátástalan, de nem reménytelen. :) Fletó meg folyton hülyeséget beszél (nem akarom azt mondani, hogy hazudik, mert akkor ellepné a szélsőbalfanatikusamőbázóstársaság a blogot, de legalább nőne a forgalom meg több lenne a komment :) ), múltkor azt mondta, hogy el lehet innen menni. Hááát, ezek szerint mégse nagyon. Tudom, ő arra gondolt, hogy Szlovákiába. De oda meg minek. Legfeljebb Esztergomból érdemes átmenni Párkányba ebédelni mert ott feleannyiba se kerül. Úgy tűnik, ez most az önmegcáfoló gondolatok napja. Viszont egy pozitívumot nem írtam még le. Pár napja panaszkodtam, hogy milyen jó lehet Adelaide-ben, mert ott 18 fok van. Aztán nem sokkal utána jött a médiában elhíresült pestlőrinci felhőszakadás jégkockákkal dúsítva. Na, akkor 33-ról pár órára lecsökkent a hőmérségklet pont 18 fokra. Igaz, hogy a kedvesemet úgy kellett kimenteni az Europarkból, hogy fél méteres utcán hömpölygő vízen keresztül kellett autóznom és paráztam erősen az autóban, hogy mikor jön olyan jégdarab, ami behorpasztja a tetőt, vagy betöri a szélvédőt. Kicsit tájfun jellegű volt a dolog. Aztán másnak egy lájtosabb ismétlése is volt a dolognak, jég szerencsére már nem esett, viszont a párkány alatt szabályszerűen folyt befelé a víz. Épp elérte volna az elosztót a tévé mögött amikor Angi észrevette. Szóval vizet most nemigen szeretnék látni egy darabig, max pohárban. Meg jeget is. Azt hiszem, kicsit eltértem a témától. Arra akartam kilyukadni végülis, hogy bár egyre kevesebb rá az esély, hogy belátható időn belül legyen az országos átlaghoz mérten jelentősebb mennyiségű pénzem, de ha mégis, kijátszva a nemrég felbukkanó aduászt sikerül megszednem magam, vajon akkor is ki akarnék-e menni? Ha nem lennének likviditási problémáim, akkor sokkal kevésbé motiválna az, hogy odakint sokkal többet kereshetnék. Nyelvet tanulni, turistaként megismerni Ausztráliát lehet, hogy akkor már leginkább ez vonzana oda, de akkor már egészen biztosan nem örökre és igen valószínű, hogy még csak nem is évekre. Néhány hónap és ez is ki fog derülni. Ha sikeres lesz a befektetés amin erősen dolgozom, akkor inkább költöznék Budán valami szép zöld helyre, vagy akár vidékre nem túl messze innen, ha pedig nem jön össze, akkor arra sem lesz esélyem, hogy összeszedjem az ausztrál projekthez szükséges összeget. És a kettő között ott lebeg az a lehetőség, ami miatt ez a blog elindult. Innen már csak az a kérdés, hogy lesz egyensúly, vagy eldől valamerre a mérleg. De mire ez kiderül, az sem két nap lesz...

18°C, hát nem jobb?

2006. jún. 21. 2006. jún. 21. 16:20, SilentSound, 2 komment

Ha már ott lennék Adelaide-ben, ennyi lenne a mai csúcshőmérséklet. Reggel 9-kor meg 15 fok volt. Már csak ezért is érdemes lenne odateleportálni magam, azt is elviselném, ha az utcán el kell rugdosnom az útból a pókokat, hogy utána ne a cipőm talpából kelljen kipiszkálni őket. Végülis bogarak itt is vannak, csak mondjuk autópályán könnyebb őket összeszedni, kisebbek, de sokan vannak és 130km/h fölött gyönyörűen feltapadnak a fényezésre, szélvédőre, tükörházra, meg ahova csak tudnak. Egy út végén alig sikerül kilátnom. Ezen a képen is csak azért ennyi van, mert menet közben az eső is esett és lemosta egy részét. De asszem a lényeg azért látszik...
Az autóm bogarakkal
Szóval nincs is mit veszítenem tulajdonképpen, ezt most ilyen jól megmagyaráztam magamnak. Így a 33 vagy hány fokban, nincs hőmérő a szemem előtt, csak azt tudom, hogy folyamatosan innom kéne, hogy pótoljam az elpárologtatott folyadéktartalmamat. Lehetne azzal érvelni, hogy Ausztráliában meg most lesz tél, mert ugye déli félteke és ott fordítva van. Erre meg azt mondom, hogy legyen, mert akkor sincs kevesebb 10 foknál általában. Bevállalom, valaki adjon sok pénzt hozzá! :)

Kígyót-békát...

2006. jún. 19. 2006. jún. 19. 12:16, SilentSound, 2 komment

Címkék: allat , csotany , hullo , kigyo , pok , rovar

Ha azt kérdezi valaki, milyen állat jut eszedbe Ausztráliáról, akkor erre nagyjából 98% fogja azt mondani, hogy kenguru. Tovább kérdezgetve jön a koalamaci, esetleg a kacsacsőrű emlős, jobban tájékozottak talán a dingót is bedobják. Akik meg régen sok filmet néztek, azoknak esetleg rémlik valami egy keménykötésűnek látszani akaró kalapos manusról, akinek fogakkal volt körberakva a kalapja, puszta kézzel regulázta meg a krokodilokat, ráadásul Ausztráliában. Szóval annak is kell lennie elvileg. Queensland környékén még össze is lehet esetleg futni velük, de délen, Adelaide, Melbourne környékén leginkább állatkertben lehet őket megnézni. Viszont a tengerbe már lehet, hogy meggondolnám, hogy bemerészkedjek-e, mert hallottam már nem egy fehér cápa támadásról, meg kisebb koromban láttam az összes Cápa filmet. :) Ami viszont sokkal gyakoribb jelenség, az a csótány és a különféle pókok. Én max. undorodom az ízeltlábúak minden fajtájától, de a kedvesem ilyenkor nyáron a nyitott ablaknál a fényre betévedő lepkéktől is pánikba esik, mert hát mi van, ha rászáll és átharapja a torkát, hogy kiszívhassa az összes vérét. Ezzel szemben a nála többször nagyobb állatoktól meg nem fél (bocsi Angi :))) ). Ki érti a nőket? :) Szóval Ausztrália híres arról, hogy vannak pókok, amiknek a csípése rendszerint halállal végződik. Viszont ezek a horrorfilmekben láthatóaktól eltérően nem is olyan nagyok és szintén északon élnek leginkább. Tulajdonképpen két pókra jellemző ez a gyilkosságra való hajlam, az egyiket redback-nek hívják (gyanítom, vörös lehet a háta), a másikat pedig funnel web-nek a tölcsér alakú hálója miatt. Őket jobb kerülni, a többieket nagyobb eséllyel lehet túlélni, a nagyrészük pedig csak ronda és ijesztő. Ami viszont ha lehet, még undorítóbb, az a csótány, ami ott nem akkora, mint nálunk, hanem jóval nagyobbak tudnak lenni és jellemzően sok van belőlük. Szakszerű védekezéssel azért távol lehet őket tartani a háztól. Valóban, a koala meg a kenguru jobb marketing, mint a csótányok. És ha még ennyi nem volt elég, akkor érdemes említést tenni a különféle csúszómászókról, amik annyira nem sűrűn, de jelen vannak Ausztrália sok részén, akár lakott területeken is. Személy szerint nem csak az ízeltlábúakat, de a kígyókat és egyéb hasonló teremtményeket is utálom. De hát valamit valamiért. Majd valami toronyház felső részében bérlünk lakást. :)

IELTS & a piszkos anyagiak

2006. jún. 17. 2006. jún. 17. 15:18, SilentSound, 2 komment

Címkék: nyelvvizsga , szintfelmero , vizsga

Egy újabb lenyúlás a sok közül: IELTS nyelvi szintfelmérő. Merthogy nem nyelvvizsga, mivel csak 2 évig érvényes azért a 40 000 Ft-ért, amit elkérnek érte. Ha már az ausztráloknál csak ezt fogadják el (nekem is van kétféle angol nyelvvizsgám, de persze az nem jó), akkor miért is ne húzzuk le vele a szerencsétlen magyart, ha erre sincs pénze, ne is akarjon menni sehova. És persze nincs garancia rá, hogy elsőre sikerül, tehát könnyen lehet a 40-ből 80, esetleg 120 000 Ft, azért a 15-20 pontért, amennyit ez számít. Mert nem mindegy, hogy ideiglenes, vagy állandó vízumot kapsz. A már sokszor emlegetett ötletgazda pont a mai napon veselkedett neki ennek a megmérettetésnek, az írásbeli után pedig elég felfokozottidegállapotban hívott fel, hogy mekkora nagy ki****ás ez az egész. Négykor lesz a szóbelije, de annak ellenére szétveti az ideg, hogy egy ideig az USA-ban élt és meglehetősen jól ismeri az angol nyelvet. Kiváncsian várom a végkifejletet, bár eredmény csak két hét múlva lesz. Ő azt mondta, hogy jó eséllyel lesz második kör, ha nem tudja most a 20 pontot begyűjteni.
Kíváncsi vagyok, hogy százalékban kifejezve mekkora arányban szól ez az egész a nyelvtudásról és mekkorában a pénzről. Mindenhez pénz kell. Lassan már levegőt sem lehet majd ingyen venni. Az egészben ez a legnagyobb gond tulajdonképpen, minden más eltörpül mellette. Bár tegnap este megcsillant némi remény arra, hogy ez a probléma is megoldódjon, ez is jövő hét pénteken derülhet ki legkorábban. Egyelőre bízom a legjobbakban, hogy a lelkesedés, meg a sok munka előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét. Inkább nem is részletezem még a lehetőséget addig, amíg nem lesz belőle valami. Azért én remélem, hogy lesz. :)

Dizájnoljunk kengurut!

2006. jún. 16. 2006. jún. 16. 20:07, SilentSound, 3 komment

Nagyban dolgozom az új céges arculaton, de valahogy gondolatban nem vagyok itt a gépnél. Sokkal inkább agyalok azon, hogy fejlesztenem kellene az idők során némileg megkopott angoltudásomat, mert ha perfekt lennék, valószínűleg akkor sem érteném az ausztrálokat a fura kiejtésük miatt. A másik téma ami foglalkoztat, hogy mi módon tudnék belátható időn belül jelentősebb összeget megkeresni, mert nem két fillér lesz ez a kaland se. Lehet, hogy ki kéne mennem az Üllői út és a Könyves Kálmán krt. kereszteződésébe egy kalappal meg a hitelesség kedvéért egy gyűrött, kéthónapos Fedél nélküllel és hamarabb összejönne, mint ha dolgozok érte. Vagy lányokat importálni Indiából (ott úgyis túl sokan vannak) és elhelyezni őket az 5-ös út mellett. A bankrablás a viszkis óta leáldozóban van, mostanában az ideges őrök a személyzettel együtt sorozatban lelövöldöznek minden próbálkozót. Lehet, hogy mégis maradnom kell a grafikai munkáknál? Legfeljebb ha már normális logót nem tudok összerakni, akkor vektorizálok kengurukat meg koalamackót...

„El lehet menni Magyarországról!”

2006. jún. 16. 2006. jún. 16. 19:26, SilentSound, 1 komment

Címkék: politika

Néhány napig nem voltam itthon mindenféle nem túl vidám dolgok miatt, de legalább tegnap jött egy jó hír. Leszögezem, nem szeretek politizálni, ha mégis, akkor igyekszem a lehető leginkább pártatlan maradni. De azt ugye mégsem lehet nem megemlíteni, hogy maga Magyarország miniszterelnöke biztatott, lelki támogatásban részesített küldetésemet illetően. Egészen pontosan így hangzott:
„El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni!”
Köszönöm a biztatást, igyekszem megfogadni a jótanácsot...

Visszajönni???

2006. jún. 13. 2006. jún. 13. 12:22, SilentSound, Még nincsenek kommentek

A nagy kommentálások közepette felmerült itt egy olyan dolog, hogy miért is akarok ilyen messzire menni rögtön, miért nem próbálom ki, hogy milyen külföldön, egy kicsit közelebb. Ennek a legeslegfőbb oka az, aki magával hívott. Egyedül, vagy a kedvesemmel nem mernék belevágni az ismeretlenbe csak úgy, akármilyen körültekintően is tervezném meg magam a dolgot. Ez a barátom pedig Ausztráliába hívott, így nem az volt a kérdés, hogy hová, hanem, hogy igen, avagy nem akarok menni. Én meg akarok. :) Hogy nehezebb lenne visszajönni, mint bármelyik más országból? Legfeljebb tovább tart. Ugyanis kimenni csak nyitott jeggyel lehet, ami annyit tesz, hogy be sem teheted úgy a lábad az országba, hogy nincs meg a jegyed visszafelé (amit tetszőleges időpontban használhatsz fel). Tehát ha mondjuk busszal kimennék pl. Németországba, mert oda se vízum nem kell, se retúrjegy, se semmi, és elfogyna az utolsó fillérem is, akkor sokkal nehezebb lenne visszajutnom. Az is hozzátartozik, hogy ennyire hülye azért nem lennék, akárhova mennék is. :)

Óóó, két-három év még...

2006. jún. 12. 2006. jún. 12. 21:44, SilentSound, 1 komment

Mivel msn-en kitettem a blog címét a nevem mellé, többen rácsodálkoztak, akik ismernek, hogy ez komoly-e, meg mikor akarok menni, meg most mi lesz akkor...

Nem kell pánikba esni, nem holnap megyek, nem is a jövő héten, sok-sok összetevője van ennek az egésznek, és még annál is több pénz kell hozzá, nem beszélve a bürokráciáról. Lesz az 2-3 év, mire eljutunk odáig, hogy felszálljunk arra a bizonyos repülőre. Úgyhogy egyelőre piciny hazánkból írogatom nektek az eseményeket... :)

 

Sírás lett a vége... (eleje?)

2006. jún. 12. 2006. jún. 12. 12:24, SilentSound, 4 komment

Címkék: siras

Nem lesz ez egyszerű... Ezt eddig is tudtam, de nagyobb érzelmi viharokat kavartam az elhatározással, mint azt gondoltam volna. A kedvesem régebben próbált rávenni, hogy hagyjuk itt ezt az országot, menjünk el valami szebb helyre, ahol szükség van olyan szakemberre, mint amilyen én is vagyok. Van egy pár ország, ahol hiány van informatiusból, grafikus designerből, stb... Vele viszont nem mertem volna belevágni ilyesmibe, mert egyikünknek sincsen külföldön élésből tapasztalata, meg akkor még semmi kedvem nem volt külföldre költözni. Aztán most teljesen más megvilágításba került a téma, mert olyasvalaki hívott, aki már nem kezdő a témában és komolyan gondolja a tervét. Mikor a barátnőm látta rajtam, hogy komolyan elgondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha... akkor már kezdett feszültebb lenni, és kerek perec kijelentette, hogy menjek, de ő nem jön. És akármivel próbáltam meggyőzni, egy lépéssel sem jutottam közelebb ahhoz, hogy elérjem, jöjjön velem. Miután pedig közöltem vele, hogy ezzel most elég nagy dilemmába sodort (ahelyett, hogy azt mondtam volna, jó, akkor nem megyek, maradok itt veled), megkezdődött a feszültség-szomorkodás-idegelés sorozat, néha egy kis pityergéssel tarkítva, merthogy akkor én nem szeretem annyira, inkább visszaköltözik a családjához.
Aztán szombaton a szüleimnél ebédeltünk, ahol előrukkoltam a nagy ötlettel. Totálisan arra számítottam, hogy kiakadás, heves tiltakozás lesz a vége (főleg édesanyám részéről, aki rendszerint a széltől is óvna). Nagy meglepetésre azonban azt mondták mindketten, hogy végülis tegyem meg addig amíg fiatal vagyok, akár segítenek összeszedni hozzá a kezdőtőkét. Mert ugye nem úgy van ez, mint a filmekben, meg a Frei dossziéban, hogy a csóró magyar összekoldulja a repülőjegyrevalót, aztán a repülőtéren elkezd cipőt pucolni, hogy legyen pénze ennivalóra. Szóval akkor teljesen kellemes meglepetés ért a terveim kapcsán. Azt hittem, már csak a kedvesemet kell meggyőznöm, hogy változtasson az álláspontján.
Már megint túl naiv voltam. Beszélgettünk tegnapelőtt este, és megcsillant a reménysugár, már nem volt a kedvesem olyan kategorikusan elutasító, kérdezgetett, lehetőségeket latolgatott. Talán közel vagyunk ahhoz, hogy csak a pénz legyen számára a gond, amit bele kell fektetni ebbe az egészbe. Eddig tart az események jobb része, no persze nem is ezért voltam naiv. Inkább anyám miatt. Tegnap délelőtt csörgött a telefon. Látom, hogy a szüleim száma. Felvettem, és anyám volt, kérdezte, hogy átmegyünk-e 1-2 napon belül mert leszedték az első adag borsót és ha nem megyünk, akkor lefagyasztja. Nyilvánvaló volt, hogy nem a borsó miatt hívott, ki a fene töltene el egy vagy több órát azzal, hogy átmegy egy adag borsóért a szüleihez, úgyhogy itt már sejtettem, hogy van valami csak ki kell borítani a bilit. Rákérdeztem, hogy minden rendben van-e. Ekkor jött a hidegzuhany, anyum elkezdett sírni a telefonban és nem tudtam vele mit kezdeni, próbáltam megnyugtatni, de ő csak monta, hogy menjünk inkább valami közelebbi országba itt Európában, vagy csak vidékre. Persze ezt ő sem gondolta komolyan, hogy párhuzamot lehet vonni Sopron és Adelaide között. Mindig is ennyire aggódó volt és ha Ausztrália lesz a dologból, akkor bizony a Föld lehető legtávolabbi pontján lennék, 23 órás útra Budapesttől. Akkor is tisztára kész volt, amikor autót akartam venni pár éve, mondván, hogy veszélyes, meg mi lesz ha balesetet szenvedek. Aztán felvilágosítottam a BKV buszok műszaki állapotáról, utána annyira nem tiltakozott. Itt is menni fog, csak lesz pár álmatlan éjszakája még. Talán a kengurukat is megutálja előbb-utóbb... :)
Régebbiek | Végére »